November 23-án vitatta meg a Budapesti Kábítószerügyi Egyeztető Fórum (BKEF) az első fővárosi drogstratégia tervezetét, amit egy civil szakértői munkacsoport készített el. Mint civil és a BKEF ártalomcsökkentő munkacsoportjának vezetője jómagam is részt vettem a stratégia kialakításában – és a vitában is. Készítettem egy rövid összefoglalást a témában.
De miért is fontos, hogy legyen Budapestnek drogstratégiája?
A legtöbb európai nagyváros, Budapesttel ellentétben, már régóta rendelkezik ilyen stratégiával. Aminek a célja, hogy összehangolja a különféle szereplők munkáját a város szintjén. A drogjelenség ugyanis rendkívül összetett. Nagyon sokféle szer létezik és a szerhasználatnak nagyon sokféle hatása van a mindennapi életünkre. Van egészségügyi, társadalmi, oktatási, közbiztonsági vonatkozása, és az ezeken a területeken dolgozók gyakran nem működnek együtt. A drogstratégia közös célokat alakít ki és ezen célok közös megvalósítása érdekében mozgósítja a szakembereket, közösségeket és erőforrásokat.
Na jó, de vajon Budapest rendelkezik elég hatalommal és pénzzel, hogy valódi változást érjen el?
Vannak olyan országok, ahol a fővárosi drogstratégia fontosabb, mint a nemzeti drogstratégia (ilyen például Ausztria és Bécs), hiszen a főváros jelentős erőforrásokkal és autonómiával rendelkezik. Sajnos Budapest azonban nem tartozik ide. A Főváros erőforrásait és jogköreit az elmúlt években erősen megnyirbálták. Tény, hogy a kormány nélkül Magyarországon nem lehetséges sem komoly egészségügyi vagy büntetőjogi reform.
Ami miatt mégis fontos a fővárosi drogstratégia, az, hogy jelenleg a drogpolitika a kormányzat mostohagyermeke, ami szinte kizárólag rendészetről szól. Nincs nemzeti drogstratégia. Megszűntek fontos intézmények (Nemzeti Drogmegelőzési Intézet), pályázatok (ún. KAB-os pályázatok), nincs párbeszéd a civilekkel (a Kábítószerügyi Tanács évek óta nem ülésezett), az iskolákból az ún. „gyermekvédelmi” törvény gyakorlatilag kitiltotta a drogprevenciót.
Így tehát egy fővárosi drogstratégiának országos jelentősége van. Hiánypótló dokumentum, ami rögzíti a korszerű szakmai megközelítést, irányelveket. Szemléletet formál. Rámutathat a rendszerszintű hiányosságokra, problémákra. És helyi szinten fontos együttműködésekre, kapcsolódásokra, képzésekre teremt lehetőséget.
Hogyan készült a fővárosi drogstratégia tervezete?
Egy drogstratégiának nem csak a tartalma fontos, hanem a mód is, ahogyan elkészül. Ez a drogstratégia ebből a szempontból is iránymutató kívánt lenni: bizonyítékokra alapozva, a civilek teljeskörű bevonásával, átlátható és elszámoltatható módon készült. A tervezetet egy helyzetfelmérő tanulmány alapozta meg, amely széles körképet nyújtott a fővárosi drogjelenségről és annak kezeléséről, a meglévő adatok másodfeldolgozásával, illetve a fővárosi szakemberek körében készített kutatással. Áttekintettük és megvitattuk ezen kívül a nemzetközi jó gyakorlatokat, szakmai ajánlásokat, legújabb kutatási eredményeket, EU-s, nemzeti és városi drogstratégiákat. A tervezetet a BKEF öt munkacsoportjából (kutatás, megelőzés, kezelés, ártalomcsökkentés, kínálatcsökkentés) jelentkező szakemberek csoportja készítette el. Hosszú hónapokig egyeztettünk, személyesen és online, alakítva, faragva a szövegen. Novemberben jutott el oda szöveg, hogy társadalmi egyeztetésre lehessen bocsátani. Külön figyeltünk arra is, hogy megkérdezzük az érintettek véleményét is – volt és jelenlegi szerhasználók, hozzátartozók – akik egyrészt fókuszcsoportok, másrészt egy online kérdőív segítségével nyilváníthattak véleményt. (A válaszok feldolgozása folyamatban.)
Mit tartalmaz a fővárosi drogstratégia tervezete?
A fővárosi drogstratégia négy pillérből áll: megelőzés, kezelés, ártalomcsökkentés és kínálatcsökkentés. Ez a szerkezet eredetileg Svájcból, majd a kanadai Vancouver-ből ered, és ma már meglehetősen elfogadottnak számít nemzetközileg. A pillérek alatt a problémák meghatározása, majd a feladatok, célok megfogalmazása található. Mivel a legtöbb területen a Fővárosnak meglehetősen korlátozottak a lehetőségei, ugyanakkor nem lehet szó nélkül hagyni ezeket a problémákat sem – a drogstratégia mind a négy pillér területén tartalmaz javaslatokat a kormányzatnak is. Majd következnek a Főváros és a kerületek felé megfogalmazott feladatok.
A prevenció területén a minőségi, szakmailag alátámasztott prevenciós programok támogatását szeretné a stratégia elérni egy olyan helyzetben, amikor ezek szinte teljesen eltűntek az iskolákból. Az iskolákat segítené abban, hogy a jó minőségű programok közül válogathassanak.
A kezelés terén a kapacitás- és forrásbővítésre való felhívás mellett adatbázist fejlesztene a fővárosi segítő helyekről, képzéseket szervezne egészségügyi dolgozóknak és együttműködést fejlesztene a különféle szektorok (pl. hajléktalan-ellátás, gyermekvédelem) és az addiktológiai szektor között.
Az ártalomcsökkentés terén a meglévő programok támogatásának és fejlesztésének helyreállítását javasolja, ezenkívül a nálunk még nem létező nemzetközi jó gyakorlatok (pl. felügyelt fogyasztói szoba, drogbevizsgáló program) megvizsgálását, és a budapesti éjszakai élet hatékonyabb koordinációját.
A kínálatcsökkentés terén a drogstratégia a fogyasztók üldözésének befejezését, a szigorú drogpolitikai irányvonal felülvizsgálatát szorgalmazza, a Főváros szintjén pedig a rendészeti szervek eredményesebb együttműködését az ellátórendszerrel, illetve a lakosságot leginkább zavaró jelenségek felszámolásában.
Mik a vitás kérdések a drogstratégiában?
A Drogstratégia tervezetét a BKEF november 23-án tárgyalta meg, és itt egyedül a rendészeti oldal, elsősorban a Budapesti Rendőrfőkapitányság (BRFK) részesítette azt kritikában. Dr. Terdik Tamás, a budapesti rendőrfőkapitány egyébként a BKEF alelnöke és a kínálatcsökkentő munkacsoportjának vezetője. Több olyan kérdés van, amiben a rendőrfőkapitány különvéleményt fogalmazott meg.
Kifogásolta például, hogy a tervezet szerint „az iskolai prevenció szinte teljes egészében eltűnt, ahol megtörténik ott viszont problematikus annak színvonala. A programokat sokszor nem hiteles, nem képzett szereplők tartják.” Ezt a rendőrfőkapitány a rendőrség által tartott prevenció kritikájaként értelmezte, és védelmébe vette a rendőrségi prevenciós programokat, mint amilyen a DADA.
Bár a kifogásolt rész nem kizárólag a rendőrségi programok kritikáját tartalmazta, de a szemléletbeli eltérés valós. A rendőrség ugyanis a megelőzést elsősorban az elrettentő célú információk közlésén, az elutasítást kiváltó előadásokon keresztül kívánja megvalósítani. A korszerű prevenció azonban már elsősorban az interaktív foglalkozásokat részesíti előnyben, ahol az elrettentés nem játszik szerepet, sokkal inkább a egészségtudatos közösségek és környezetek kialakításán van a hangsúly.
A probléma az, hogy Magyarországon jelenleg nincs teljeskörű felmérés a létező prevenciós programok minőségéről, illetve a preventorok képzettségéről (nemhogy minőségbiztosítás lenne). Az ún. „gyermekvédelmi” törvény pedig száműzte az iskolákból a civil szervezeteket, ami végképp megfagyasztotta a levegőt a prevenció körül és gyakorlatilag a rendőrséget hozta monopolhelyzetbe, ami „bűnmegelőzés” címén rengeteg iskolába eljut.
Egy másik vitás kérdés volt az ártalomcsökkentés kérdése. A Főkapitány szerint az olyan programok, mint a tűcsere vagy a party service, „segítik a fogyasztókat a szerhasználatban”, ezért a rendőrség számára elfogadhatatlanok. Itt a civil oldalról kifejtettük, hogy az ártalomcsökkentés nem a fogyasztás elősegítéséről szól, hanem a fogyasztás kockázatainak csökkentéséről – ami nem ugyanaz. És ezek a programok a nemzetközi szakirodalom szerint rendkívül eredményesen képesek csökkenteni a halálesetek és megbetegedések kockázatát. Ráadásul, nem mellesleg, az első lépcsőként szolgálnak az egész ellátórendszerbe is. Ártalomcsökkentő programok nélkül jóval kevesebb ember juthat hozzá kezeléshez is – ezért a rendőrség azon álláspontja, hogy „inkább az (absztinenciát célzó) kezelés felé kell irányítani az embereket” – egy hamis dilemma.
Külön vitát váltott ki az is, hogy bizonyos speciális csoportokat, így például hajléktalanokat, a nőket, vagy a szexuális kisebbséghez tartozókat, a stratégia külön nevesít. A rendőrségi álláspont szerint ez nem indokolt, hiszen a többi társadalmi csoport úgy érezheti, hogy ezekkel a csoportokkal kivételeznek. Mi azonban rámutattunk, hogy valójában éppen ellenkezőleg: az ezekhez a hátrányos helyzetű csoportokhoz tartozó embereket gyakran éri diszkrimináció az ellátórendszerben, és hiányoznak az ő speciális szükségleteikre reagáló programok. És mivel bizonyos marginalizált csoportok körében a szerhasználati problémák halmozottan jelentkeznek, ez is indokolja, hogy legyenek az ő igényeikre szabott szolgáltatások.
Komoly nézeteltérés van ezenkívül a rendőrség és a civil szakértők között a szerhasználók büntetése (kriminalizálása) kérdésében. A rendőrségi álláspont a zéró-tolerancia: a fogyasztók büntetése szükséges a kínálatcsökkentéshez. A Rendőrfőkapitány szerint a szabályozás enyhítése nem indokolt. A drogstratégia azonban határozottan állást foglal a szerhasználók büntetésével szemben, ugyanis annak nincs igazolt hatása a kereslet- vagy kínálatcsökkentésben, miközben bizonyíthatóan növeli a megbélyegzést és akadályozza az ellátórendszerbe jutás esélyeit.
Bár a BKEF ülésén folyó vita során kiderült, hogy konszenzus nem érhető el, de az álláspontok némileg közeledtek és mindkét oldal kifejezte a reményét és igényét a további párbeszéd iránt.
Mi történik most a drogstratégia tervezetével?
A drogstratégia tervezetéről írásban fognak szavazni a BKEF tagjai (a kerületek és a civil szakértők), mivel az ülés végére már nem volt elég jelenlévő tag a döntésképességhez. Amennyiben a tervezetet (a rendőrség különvéleményével) a BKEF elfogadja (erre van nagyobb esély), akkor az december 13-án a Fővárosi Közgyűlés is megtárgyalja azt és szavaz az elfogadásáról, avagy elutasításáról/módosításáról.